“A magyaroknak meg kell tanulniuk, a foci nem csak játék” – interjú a 20 éve külföldön dolgozó edzővel

Tiefenbach hosszú évek óta külföldön él, pályafutása legjobb időszaka az Austria Lustenauhoz köthető, ahol 130 meccsen harminc  gólt szerzett és ezzel a csapat történetében a legtöbb élvonalbeli gólt. Jelenleg az osztrák futballban dolgozik az élvonalra pályázó Ried stábjában. Erőnléti edzőként tevékenykedhet tőlünk “nyugatra”, honlapunk erről is faggatta a korábbi támadót, fókuszálva a magyar és az osztrák futball közötti különbségekre, de természetesen szóba került a saját fia, valamint Szoboszlai Dominik jövője is, hiszen mindkettejüket erősen figyelheti.

“Kint tanultam meg, a foci nem csak játék, erre nem voltam felkészítve”

Tiefenbach először 1993-ban igazolt külföldre, Svájcba, St. Gallenbe ment. Elmondta, már akkor szembetűnő volt neki a különbség a hazai és a kinti futball között.

– Külföldön egészen más stílusba és mentalitásba kerültem bele. Újpesten és Magyarországon akkoriban a fociban inkább a technika képzésre és a játékintelligenciára volt a hangsúly fektetve, kevésbé volt előtérben a mentalitás képzés. Gyakorlatilag ez volt az első olyan dolog, amit meg kellett értenem és elég gyorsan meg kellett tanulnom. Újpesten még az én időmben is minden a régebbi idők látványos focija körül forgott: a szép játékról, Törőcsik András cseleiről és Bene Ferenc góljairól. Azt sajnos akkoriban nem tanították meg, hogy a modern focinak más nagyon fontos elemei is vannak. Svájcban és Ausztriában német edzők kezei alatt tanultam meg, hogy a foci nem csak játék, hanem nagyon kemény munka. Itt ismerhettem meg, hogy milyen fontos a jó küzdőszellem, a nagy futásmennyiség, egy jó taktikai felkészültség – mint pl. a labda nélküli munka – a gegenpressing – a modern fociban. Mi magyarok technikailag, játékfelfogásban általában jobbak voltunk a kintieknél, mint csapattársaink, viszont az már említett mentális dolgokban és hozzáállásban kellett változnunk. Nincs elveszett labda, az utolsó percig küzdeni és futni kell. Egészséges étkezés, jó regeneráció, egyéni edzések és profi életstilús nélkül nem lehetek sikeres labdarúgó. Mindezeket már fiatalon, az akadémiákon meg kell tanítani a játékosnak. Ez sajnos az én időmben még hiányzott az utánpótlásban – mondta a szakember, aki Svájc után még visszatért Magyarországra, de két év után visszament külföldre.

– Először egy évet, majd később másfél szezont játszottam St. Gallenben. Sikeres időszakom volt, harminc gólt rúgtam, viszont nagyon egyedül éreztem magam. Fiatal voltam és a családtól elszakadtam, a barátnőmnek az érettségije miatt otthon kellett maradnia. Nagy kihívás volt akkoriban, hogy a családtól, barátoktól és a barátnőmtől el kellett távolodnom. A visszatérésem alatt értettem meg igazán, hogy kint sokkal jobb lehetőségem van tovább fejlődni. Ausztriába szerződtem az Ausztria Lustenau csapatába, ahol 13000-14000 néző előtt szép és sikeres éveket tölthettem el. A mai napig 30 góllal a klub legsikeresebb Bundesliga-góllövője vagyok. Sajnos a sérülések nem kerültek el: vállműtétem, orrcsonttörésem, meniszkusz-operációm és bokaszalag-szakadásom is volt. Ezek a sérülések miatt sajnos egy jó pár mérkőzésen nem álltam a csapat rendelkezésére. A műtétek annyira nem viseltek meg. Gyors és robbanékony játékosnak számítottam. Egyedül a combsérüléseim voltak bántóak az Admira Wackernél, hiszen ilyenkor az ember saját magát okolja, és nem értettem, hogy miért sérültem meg többször. Ma, mint erőnléti edző már máshogy látom, és tudom, hogy milyen egyéni edzéstervre lett volna szükségem – utalt arra Tiefenbach, hogy hogyan lett futballistából később éppen erőnléti edző.

Igaz, addig nem vezetett egyenes út.

– A pályafutásom után egy informatikai iskolát végeztem el Ausztriában, és tizenegy évig informatikusként is dolgoztam. Az informatikusi munkám mellett az edzői licenceimet is sikeresen megszereztem. Öt évvel ezelőtt válaszút elé kerültem: a sport mellett döntöttem, mert abban találtam meg önmagam. Dolgoztam már U20-as akadémiai edzőként Svájcban, a St. Gallennél. Utánpótlásvezetőként tíz évet tötöttem el Ausztriában és rengeteg tapasztalatot sikerült szereznem.  Öt éve asszisztens-edzőként és erőnléti edzőként dolgozom a profikkal. Atlétikai edzésterveket készítek, taktikai elemzésekkel és vágással foglalkozom, csoportos és egyéni edzéseket vezetek, valamint segítem a csapatedzést is – mondta a szakember, aki kérdésünkre hozzátette, itthonról nem keresték még ez ügyben:

– Nem kerestek meg és nem hiszem, hogy sokan tudták volna, hogy mivel foglalkozom, és azt sem, hogy például nyártól az SV Ried szerződtetett. A vezetőedzők vannak inkább a fókuszban és ez így van jól. Én jól érzem magam a háttérben. Egy-két magyarral tartom egyébként a kapcsolatot. Tavaly Lőw Zsoltinál jártam egy pár napot Lipcsében, Szabics Imrével is telefonon beszélünk olykor-olykor. A hazai focitól egyébként egy kicsit elszakadtam. Idén nyáron egyébként a felkészülés során Ausztriában játszottunk az Újpesttel és a Puskás Akadémiával. Profi körülmények között dolgoznak, hasonló eszközökkel, mint mi. A magyar játékosoknak fiatalon meg kell tanulniuk, hogy a foci nem csak játék, hanem egy kőkemény munka, amit csak szívvel-lélekkel és erős akarattal lehet sikeresen csinálni. Ehhez példamutató, kompetens jó edzőkre van szükség, akik a jó munkájukért rendes bért kell, hogy kapjanak.

“A magyarok jobban akarták a győzelmet az Eb-n”

Azt azért ne feledjük, hogy bő egy éve a magyar válogatott legyőzte Ausztriát 2-0-ra a foci Eb-n, így adta magát a kérdés, ő hogyan élte meg azt a mérkőzést.

– Örültem és büszke voltam a magyar csapatra. A magyarok jobban akarták a győzelmet, akaratosabbak voltak, meg akarták mutatni, hogy mit tudnak és az esélytelenek nyugalmával játszottak, ami előnyükre vált és ezzel együtt olyan mentális képességeket szabadított fel a játékosok fejében, hogy ez a csoportkör végéig elkísérte őket. Az osztrákok felkészülése nem volt optimális, a csapat sem tartott össze, mint korábban és különböző belső problémák is voltak. Úgy mentek ki az Európa-bajnokságra, mint titkos favoritok, és ahogy láthattuk az első vereség döntőnek bizonyult. A vereség és a kritikák elbizonytalanította az osztrák csapatot és az Eb egy kudarcba fulladt a számukra. A magyarok ettől a győzelemtől megtáltosodva még két jó csoportmérkőzést játszottak és megmutatták, hogy mire képes egy átlagos csapat erős akarattal és odaadással. Sajnos aztán érezni lehetett, hogy a nemzetközi erős tempó és a későbbi nyomás miatt nagyon elfáradtak. Ehhez a fizikális és mentális teljesitményhez a hazai játékosok sajnos nincsenek hozzászokva. Ebben is sokat kell fejlődni. Remélem, egyszer eljutunk odáig, hogy a magyar foci társadalmának egy hosszabb, szorgalmas és kompetens munkaidőszak után már nem kell olyan kishitűen a sikeres külföldi futballt irigyelnie.

A Ried egyébként jelenleg vezeti a másodosztályt, így esélye van arra, hogy jövőre az osztrák Bundesligában dolgozhasson.

– Alapvetően azért hoztak ide, hogy segítsek feljutni a csapatnak. Adottak a feltételek, a csapat minősége is megvan, viszont elég sok játékosunk van, akik tavaly más kluboknál nem játszottak rendszeresen. Össze kellett szokniuk, és a vezetőedzőnek az egészet egy csapattá kovácsolnia. Speciális filozófiánk van, az úgynevezett „Red Bull-filozófia”, amit a klub és a menedzserünk határozott meg, és ezt szeretné az akadémiákkal együtt meghonosítani nálunk. Jó úton járunk – erős, atlétikus, domináns játékrendszert akarunk ki alakítani.

“A fiam? 5-6 meccs nem mérvadó, a válogatott még nem téma”

Az osztrák “kettőben” egyébként nem csak egy, hanem két Tiefenbach is szerepel. A fia, Dániel 18 éves, és rendszeresen szerepet kap idén ősszel a Lustenauban. Róla egyébként kevesebbet hallani, mint például a szintén osztrák másodosztályban szereplő Szoboszlai Dominikről.

– Természetes, hogy kevesebbet beszélnek róla, mert itt kint született. Edzőváltás után kapta meg a lehetőséget, amivel eddig nagyon jól él vele. Sportgimnáziumban tanul, előtte Svájcban, a St. Gallen-i akadémián játszott. Azután Lustenauba igazolt és az U18-as csapatból felkerült az amatőrökhöz, ahol 17 évesen felnőttek között játszhatott. Jó idényt futott, majd az első csapat edzője a profikhoz kérte. Az új edző bizalmat szavazott neki, ő pedig élt a lehetőséggel és jelenleg fontos tapasztalatokat szerez a profiknál. Elég labdabiztos, technikailag képzett és stabilitást ad a középpályán a csapatnak védekezésben – mondja az édesapa, akinél az iránt is érdeklődtünk, a magyar korosztályos válogatottban számolnak-e esetleg már a fiával.

– Nem gondolom, hogy öt-hat meccs mérvadó lenne, hiszen csak másfél hónapja játszik rendszeresen. Egy tizennyolc évesnek erős a másodosztály, de tökéletes a fejlődésének. Örülök, hogy az amatőrfociból ki tudott gyorsan kerülni, mivel ez fontos. Egy tehetséges játékos fejlődésében fontos szempont, hogy gyorsan be kell verekednie magát az első csapatba. A válogatottság Ausztriában nem került szóba, mert magyar állampolgár. Bár kint született, ami azt jelenti, hogy fel tudná venni az osztrák állampolgárságot, de a címeres mez még nem téma. Jelen pillanatban fontos, hogy sokat játsszon, hozzászokjon a tempóhoz és tapasztalatokat szerezzen a profi futballban. Hétvégén egymás ellen játszottak csapataink, 0-0 lett a vége. Az itteni lapok is felkapták kettőnk közös témáját, aminek nem nagyon örülök. Az iskolára és a focira kell, hogy koncentráljon. Erőnléti edzéseket nem tartok neki, ezen a szinten ez nem így működik. A csapatnál gondosan foglalkoznak vele, ahol meg van adva, miből mit és hogyan kell fejlesztenie magát. Részemről a holtszezonban tudok segíteni neki, minden más az Austria Lustenau edzői stábjára van bízva.

“Szoboszlai? Magyarként megnyugodhatunk, jó kezekben van”

Természetesen kíváncsiak voltunk, hogy szinte testközelből nézve milyennek látja a hazai futball egyik nagy reménységének, Szoboszlainak a helyzetét.

– Tehetséges játékos, nagyon jó úton van és ígéretes klubban játszik. Nem lehet pontosan megmondani, meddig viheti, hiszen ez több tényezőtől függ. Olyan csapatnál van, ahol az utánpótlást helyezik előtérbe, és itt ki fogják hozni belőle a maximumot. Magyarként megnyugodhatunk, jó kezekben van, a tehetsége meg van hozzá. Hogy mikor kerülhet vissza Salzburgba, azt nehéz megítélni, nem látom őt naponta és nem ismerem a mentalitását. Aki ott akar játszani, annak elég összetett elvárásoknak kell megfelelni. Nem tudom megmondani, hogy most már van-e olyan szinten, de a Liefering tökéletes ahhoz, hogy fejlődjön. Ideális körülmények között dolgozhat, ahol csak a focira kell koncentrálnia. Ha a teljesítménye hétről hétre kiemelkedő a Lieferingnél, akkor biztosan meg fogja kapni a lehetőséget a Salzburgban is. De mint már említettem, csak a tehetség ma már nem elég, és ez rá is vonatkozik.

Lenkó Patrik

The post “A magyaroknak meg kell tanulniuk, a foci nem csak játék” – interjú a 20 éve külföldön dolgozó edzővel appeared first on csakfoci.hu .

Tovább olvasom

Tovább olvasom

Vélemény, hozzászólás?