Szia FAT!

Mindenek előtt , kérlek ne haragudj, hogy így ismeretlenül (bár bízom benne, hogy a futsalcsapat kapcsán már találkoztál a nevemmel...) zavarlak levelemmel, de úgy éreztem, hogy valahogy tudatnom kell veled, hogy milyen nagy hatással volt rám az a pár sor amit szegény Kósa Sanyiról írtál, amit a szombati meccs szünetében hallhattunk.

Túl vagyunk az I. Újpesti Teremlabdarúgó Gálán, ami a visszajelzések alapján minden jelenlévőnek jó élmény volt. Az előzetes híreknek megfelelően szép számú közönség előtt zajlottak a mérkőzések, sőt a csarnok befogadóképessége kevésnek bizonyult, ami szerintem a szervezők legkellemesebb problémája volt az este folyamán.

Már csak egy nap van hátra az Újpest Futsal Club eddigi legjelentősebb eseményéig (talán az első bajnoki volt még ehhez hasonló), az I. Újpesti Teremfoci Gáláig. Mondanom sem kell, hogy a csapat, a játékosok és a vezetők egyaránt nagyon várják már a hétfőt, és ahogy hallani a szurkolók is élénken érdeklődnek a rendezvény iránt.

Ma este véget ér a hazai rendezésű futsal Európa-bajnokság, így a döntő előtt egy kis összegzésre van lehetőség, annál inkább mivel az időjárásnak "hála", kénytelen leszek televízión követni a záró nap eseményeit. Mivel a magyar válogatott szereplése sajnos elég korán véget ért, így nem is igen szeretnék sokat írni a mieinkről ebben a bejegyzésben, megtettem már ezt a kiesés után, mindössze annyit, hogy felháborítónak tartom, hogy egy ilyen szereplés után, két ilyen, edzői hibákkal teletűzdelt mérkőzés után a szövetségi kapitány kijelenti, hogy azért sem mond le!

 Megint utolért minket a "szokásos" magyar végzet. Hiába álltunk kétszer is a siker kapujában, nem sikerült belépni rajta. De miért nem?
 Az utóbbi napokban sokat vívódtam, hogy a meccsek előtti, illetve azok utáni írásaimban mennyire lenne fair, ha megemlíteném,amit a csapat felkészüléséről, kapitányáról és annak felkészültségéről gondolok. Úgy döntöttem, hogy korrektebb, ha nem kezdek el előre károgni, inkább a csapat mellett maximálisan kiállva a pozitívumokba kapaszkodom.

Végre eljött a nap, amire mi, a futsal-társadalom tagjai és a sportág szerelmesei régóta vártunk! A magyar válogatott hazai rendezésű világversenyen, tömött lelátók előtt mutathatja meg, hogy miért is szép ez a sportág és miért vagyunk ennyire "belebetegedve", hogy az MLSZ nem veszi komolyan a bajnokságokat, illetve a válogatott menedzselését.

Célegyenesbe ért válogatottunk a magyarországi Európa-bajnokságra való felkészülésben. Kialakult a 14 fős keret, melynek feladata, hogy megbirkózzon a néha irreális, helyenként túlzott elvárásokkal. Mire is gondolok?

Január a futsal hónapja lesz a magyar labdarúgásban, mivel hazánk rendezi a hónap második felében az Európa-bajnokságot. Ezért is fogadtam nagy örömmel a kérést, hogy írjak a HajráLilák.hu részére.