Új kutatás az Uránusz holdjain, növekvő esély a életre
A Uranusz és öt legnagyobb holdja nem feltétlenül az az elhalt, steril világ, aminek a tudósok hosszú ideje gondolták. A legújabb kutatások szerint ezek a világok óceánokkal rendelkezhetnek, és a holdak talán még az élet fenntartására is képesek. Az eddigi tudásunk jelentős részét a NASA Voyager 2 űrszondájának köszönhetjük, amely közel 40 éve látogatott el a bolygóra. Azonban egy új elemzés fényt derített arra, hogy a Voyager látogatása egy erőteljes napvihar idejére esett, ami félrevezető elképzeléseket alakított ki a Uranusz rendszeréről.
A Uranusz egy gyönyörű, jeges gyűrűs világ, amely naprendszerünk külső területein található. Az egyik legnagyobb hideg bolygó, és különlegessége, hogy az oldalára dőlt a többi bolygóhoz képest. Ezért sokan a legfurcsább bolygónak tartják. Az első közeli képeink 1986-ban készültek, amikor a Voyager 2 elhaladt mellette, és szenzációs felvételeket küldött a bolygóról és öt legnagyobb holdjáról. A tudósokat azonban még inkább lenyűgözte a Voyager 2 által visszaküldött adatok, amelyek azt mutatták, hogy a Uranusz rendszere sokkal furcsább, mint gondolták. Az űrszonda mérései arra utalnak, hogy a bolygók és holdjaik inaktívak voltak, ellentétben a naprendszer más holdjaival, amelyek aktív geológiai tevékenységet mutatnak. Emellett a Uranusz védelmi mágneses tere is furcsán torzult, amely a Nap felé nyomódott. Egy bolygó mágneses tere csapdába ejti azokat a gázokat és anyagokat, amelyek a bolygóról és holdairól származnak, legyen az óceánokból vagy geológiai aktivitásból. A Voyager 2 azonban semmilyen ilyet nem talált, ami azt sugallta, hogy a Uranusz és öt legnagyobb holdja steril és inaktív.
Ez a felfedezés óriási meglepetést okozott, mivel teljesen eltért a naprendszer többi bolygójának és holdjának tulajdonságaitól. Az új elemzés azonban megoldotta ezt a több évtizedes rejtélyt. Kiderült, hogy a Voyager 2 éppen egy rossz napján haladt el a Uranusz mellett. Az új kutatás szerint abban az időben, amikor a Voyager 2 megérkezett, a Nap heves aktivitást mutatott, ami egy erőteljes napszél kialakulásához vezetett, és ez esetleg elsodorta volna a bolygóról származó anyagokat, torzítva ezzel a mágneses teret. Dr. William Dunn, a University College London kutatója szerint az eredmények azt sugallják, hogy a Uranusz rendszere sokkal izgalmasabb lehet, mint korábban gondolták. „Lehetséges, hogy a holdak alatt óceánok húzódnak, amelyek tele lehetnek élettel” – mondta Dunn.
Linda Spilker, aki fiatal tudósként dolgozott a Voyager program keretében, szintén izgatottan fogadta az új eredményeket, amelyek a Nature Astronomy folyóiratban jelentek meg. „Fantasztikusak az eredmények, és nagyon örülök, hogy potenciális élet lehetőségéről beszélhetünk a Uranusz rendszerében” – nyilatkozta a BBC Newsnak. A kutatók hangsúlyozták, hogy mennyire fontos a régi adatok újraelemzése, hiszen néha olyan új felfedezések rejtőznek mögöttük, amelyek segíthetnek a következő generációs űrkutatási missziók megtervezésében.
A NASA, amely részben az új kutatások hatására készül, már előkészíti a következő küldetést, az Uranusz Orbiter and Probe nevű űrszondát, amely 10 év múlva indul el, hogy közelebbről vizsgálja meg a bolygót és holdjait. Dr. Jamie Jasinski, a NASA kutatója, aki javasolta a Voyager 2 adataik újraértékelését, hangsúlyozta, hogy a jövőbeli űrszonda műszereit a Voyager 2 tapasztalataira alapozva kell tervezni. Az új Uranusz-probát várhatóan 2045-re érik el, amikor a tudósok remélik, hogy választ kapnak arra a kérdésre, vajon ezek a távoli, jeges holdak, amelyeket korábban halott világoknak tartottak, valóban képesek lehetnek életet fenntartani. Az űrkutatás izgalmas új fejezetéhez érkezünk, amelyben a régi és új felfedezések egyaránt hozzájárulhatnak a tudományos ismeretek bővítéséhez.
Ezeket is érdemes megnézni
Újra megjelenik az arizonai férfi, akit útonállásban öltek meg, hogy szembenézzen gyilkosával
Gyurcsány: Visszavonulás és válás – Új irányok és lehetőségek
