A pápa gyors megválasztása és a katolikus egyház prioritásai

A konklávé gyors lezárása arra utal, hogy a választó bíborosok már a kezdetektől fogva Robert Prevostot tartották a legalkalmasabbnak arra, hogy szembenézzen a pápai feladatokkal. Az egyházi választások előkészületei során, a bíborosok hivatalos értekezletein, valamint a kötetlen vacsorák és kávézások során, ahol a keresett személy típusát vitatták meg, világossá vált, hogy két kifejezés folyamatosan előkerült: „folytonosság” és „egység”. Sokan elismerték, hogy Ferenc pápa hatalmas hatással volt a társadalom peremén élőkre, a katolikus világ szélére sodródottakra és azokra is, akik nem tartoznak a vallás követői közé. Az emberek értékelték, hogy Ferenc pápa igyekezett hangot adni a néma többségnek, és figyelmet fordított a szegényekre és azokra, akiknek a sorsa nem a saját kezükben van.

Ugyanakkor sokan érezték, hogy tennivaló akad a katolikus egyházon belüli, néha nagyon nyilvános nézeteltérések rendezésére, amelyeket gyakran tradicionális és progresszív irányzatokként jellemeznek. Ebben a kontextusban kezdtek el Prevostról, mint komoly versenyzőről beszélni. Ő az a személy, aki a háttérben támogatta Ferenc pápát, de különböző frakciók mégis a sajátjuknak tekinthették. A választó bíborosoknak nemcsak azt kellett mérlegelniük, hogy az intézménynek és a katolikus híveknek mire van szüksége, hanem azt is, hogy az emberiségnek mi a legfontosabb egy nehéz időszakban, amikor a háború és a megosztottság a háttérben húzódik. Robert Prevost – a kettős állampolgárságú amerikai-perui bíboros – az a figura, aki, pápaként, képes lehetne összekapcsolni különböző világokat.

Ferenc pápát néha azzal vádolták, hogy nem tudott több szövetségest nyerni az Egyesült Államokban a migráció, a klímaváltozás és az egyenlőtlenség nagy kérdéseiben, mivel nem tudta a leghatékonyabb módon közvetíteni az érveit. Azok számára, akik a folytonosság és az egység képességét tartották a legfontosabb követelménynek az új pápával szemben, Leo XIV beszéde Szent Péter erkélyén erős utalásokat adott arra, hogy miért választották őt a bíborosok. A „hídépítésről” és arról beszélve, hogy az emberek világszerte „egy népként” élnek, Ferenc pápa szellemiségét idézte meg, ezzel egyben a teljes egység fontosságát is hangsúlyozta.

Az új pápa múltját az első időkben alaposan vizsgálni fogják. Politikai nézeteit áttekintik, a visszaélések kezelésével kapcsolatos teljesítményét elemezni fogják, és a társadalmi kérdésekről tett megjegyzéseit is nyomon követik. Mindez már nagyrészt a köztudatban van, így feltételezhető, hogy a bíboros választók úgy érezték, hogy Prevost múltjában nincs olyan momentum, ami hátráltathatná őt abban, hogy vezesse a katolikus egyházat, és képviselje azt a globális morális hangot, amelyet keresnek. Hatalmas kihívások várnak rá a jövőben. Azonban a konklávé mindössze négy szavazata után elért eredménye erős mandátumot biztosít számára a bíborosoktól, akikre a legnagyobb szüksége lesz pápai tevékenysége során.

A hírek szerint Észak-Írország katolikus közössége is reagált az új pápa megválasztására. Brian McGinley atya elmondta, hogy úgy érzi, Leo XIV pápaként igazságot fog mondani a hatalomnak. Leo XIV támogatta elődjét, és a figyelem most arra irányul, hogy folytatja-e az egyházi reformokat. A Chicagóban született Robert Prevost, 69 éves, az első észak-amerikai pápa. Az új pápa kinevezése körüli események és reakciók sokakat foglalkoztatnak, és a következő hónapokban izgalmas időszak elé néz a katolikus egyház.

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/c4g2epnpr3ko