Öt év kínai börtönben: Az ausztrál férfi őrület határán

Matthew Radalj, egy ausztrál állampolgár, öt évet töltött a Pekingi 2. börtönben, ahol nemcsak ő, hanem számos más fogvatartott is embertelen körülmények között élt. Radalj úgy döntött, hogy nyilvánosságra hozza tapasztalatait, amelyek során súlyos fizikai bántalmazásnak, kényszermunkának, éhezésnek és pszichológiai tortúrának volt kitéve. Az általa átélt borzalmakat nemcsak ő, hanem más volt rabok is megerősítették, akik szintén ugyanabban az időszakban töltötték büntetésüket. A BBC megkeresésére a kínai kormány nem reagált, így a történetek hitelességét csak a volt rabok tanúsága alapján lehetett igazolni.

Radalj elmondta, hogy amikor először megérkezett a börtönbe, rendkívül rossz állapotban volt. A letartóztatása, amely 2020. január 2-án történt, után két napon át verték a rendőrségen, ahol nem kapott ételt, vizet, és nem tudott aludni. Végül egy hatalmas dokumentumhalmazt kellett aláírnia, amelyben hamis vallomást tett rablásról. Azt állította, hogy a bírósági rendszerben való védekezés értelmetlen, mivel a bűnügyi elítélés aránya közel 100%-os. A bírósági iratok szerint végül négy év börtönbüntetést kapott.

A börtönben Radalj először hosszú hónapokat töltött egy különálló őrizetben, ahol brutalitás jellemezte a „transzíciós fázist”. A raboknak rendkívül szigorú szabályokat kellett betartaniuk, borzalmas körülmények között. „Még zuhanyozni vagy tisztálkodni sem tudtunk, néha hónapokig. A vécék használata is szigorúan korlátozott volt, és piszkosak voltak” – emlékezett vissza.

Később a „normál” börtönbe került, ahol zsúfolt cellákban kellett együtt aludnia más rabokkal, és a világítást soha nem kapcsolták le. A rabok étkezése is közösen zajlott, és Radalj megjegyezte, hogy az afrikai és pakisztáni rabok voltak a legnagyobb csoportok a létesítményben, de sok más nemzetiségű rab is ott volt, köztük afgánok, brit, amerikai, latin-amerikai és tajvani férfiak.

A börtönben Radalj szerint a rabokat rendszeresen pszichológiai tortúrának vetették alá. Az egyik módszer a „jó magaviselet pontszámok rendszere” volt, amely elméletileg lehetővé tette a büntetés csökkentését. A rabok havonta maximum 100 pontot kaphattak, ha különböző feladatokat végeztek – például a Kínai Kommunista Párt irodalmát tanulmányozták, vagy a börtöngyárban dolgoztak. A pontok összegyűjtése csupán elméletben vezetett a büntetés csökkentéséhez, a valóságban azonban a rendszer inkább a rabok manipulálására szolgált. Radalj elmondta, hogy a őrök gyakran úgy büntették a rabokat, hogy az utolsó pillanatban megfosztották őket a pontoktól.

A rabok étkezését is folyamatosan csökkentették, a napi ételek többsége káposztából készült, piszkos vízben főzve, néha kis darab sárgarépával és esetleg egy kis hússal. A rabok alultápláltak voltak, és a napi mozgás lehetősége csupán heti fél órát tett ki. Radalj tapasztalatai szerint a rabok rendkívül éhesek voltak, és gyakran a börtön belső gazdaságán keresztül próbálták kiegészíteni az élelmet, ha a családtagjaik pénzt küldtek a „számláikra”.

A börtönben végzett munka nemcsak kemény volt, de a rabokat többnyire olyan feladatokra kötelezték, amelyek a Kínai Kommunista Párt propagandáját szolgálták. Radalj elmondta, hogy a börtönkertben sok zöldséget termesztettek, de ezeket soha nem ették meg, hanem a látogató hatóságoknak mutatták be. A börtönélet ezen aspektusai a propaganda részei voltak, amelyek célja a körülmények szépítése volt.

Radalj végül öt év után kiszabadult, de tapasztalatai mély nyomot hagytak benne. Hazatérve Ausztráliába, nemcsak a családjával való újraegyesülés okozott neki örömet, hanem az is, hogy több volt rab családjának is próbált segítséget nyújtani. Az ő története rávilágít arra, hogy a börtönökben tapasztalt körülmények, a pszichológiai manipuláció és a fizikai bántalmazás milyen mély hatással lehet az emberek életére. Radalj továbbra is harcol azért, hogy a börtönben maradt barátai is megkapják a szükséges támogatást, amelyre szükségük van a szabadulásuk után.

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/c629664xp57o