Veszélyeztetett axolotl szabadon engedése új reményt ad a ritka kétéltűnek

A világ egyik legveszélyeztetettebb kétéltűje, a különös, állandóan mosolygó mexikói axolotl, újra virágzásnak indult, miután mesterséges nedves élőhelyekre engedték szabadon – derült ki tudósok legfrissebb kutatásaiból. A kutatók a Mexikóváros közelében található helyreállított és mesterséges nedves élőhelyekre 18, fogságban nevelt axolotlt engedtek szabadon, és a kísérlet eredményei reményt adnak a faj hosszú távú jövőjére, amely már a kihalás szélén állt. A kutatás vezetője, Dr. Alejandra Ramos, a Baja California Autonóm Egyetem munkatársa, elmondta, hogy ez egy „lenyűgöző eredmény”. Az eredmények a PLoS One tudományos lapban kerültek publikálásra, és a kutatók szerint azt sugallják, hogy az axolotl visszahozható a természetes élőhelyére.

A Xochimilco vizei, amelyeket a hagyományos mezőgazdasági gyakorlatok formáltak és a hegyekből érkező forrásvíz táplált, egykor tele voltak ezekkel a kétéltűekkel. Azonban Mexikóváros növekedésével, a városiasodás, a szennyezés és egyéb nyomások miatt az axolotl a kihalás szélére került, és egyes becslések szerint már csak mintegy 50 egyed maradt meg a vadonban. „Ha elveszítjük ezt a fajt, akkor a mexikói identitásunk egy részét is elveszítjük” – mondta Dr. Luis Zambrano, a Mexikói Nemzeti Egyetem kutatója, aki a kutatás másik vezetője volt. Az axolotl nemcsak biológiailag érdekes lény, hanem kultúrtörténeti ikon is; az azték legenda szerint a lény egy isten, aki szalamandra formájában él – az azték tűz és villám istene, Xolotl, aki álcázta magát.

Dr. Zambrano hozzátette, hogy „ha sikerül helyreállítanunk ezt a nedves élőhelyet, és visszaállítanunk az axolotl populációját egy több mint 20 milliós városban, akkor reményt adtunk az emberiségnek”. Az állatok szabadon engedésének előkészítése érdekében a kutatók helyi gazdákkal és önkéntesek csapatával dolgoztak együtt, hogy létrehozzanak olyan nedves élőhelyeket, ahol az axolotl megtalálhatja a menedéket. Természetes szűrőrendszereket telepítettek a víz megtisztítására. A kutatók a fogságban nevelt állatokat két helyszínen engedték szabadon: az egyik Xochimilcóban, a másik pedig egy elhagyott bányában, amely évtizedek alatt mesterséges nedves élővé alakult. Minden állatot rádiónyomkövető eszközzel láttak el.

„Az elképesztő hír az, hogy mindannyian túlélték” – mondta Dr. Ramos a BBC Newsnak. „És nemcsak ez, hanem azok, akiket újra megfogtunk, híztak is – tehát vadásznak.” A megfigyelések érdekes betekintést nyújtottak az axolotl viselkedésébe is. „Felfedeztük, hogy egyesek a legtöbb időt egy másik egyed társaságában töltik – mintha barátságokat alakítanának ki” – magyarázta Dr. Ramos.

Ironikus módon ezek a karizmatikus szalamandrák a világ laboratóriumaiban és házi akváriumaiban is megtalálhatók, számos példányban. Biológiai szempontból lenyűgözőek, hiszen képesek bármely testrészük regenerálására, amely megsérült vagy elveszett. Ezért jelenleg is folynak kutatások annak megértésére, hogy ezt a képességet orvosi célokra hogyan lehetne kihasználni. Ugyanakkor a Mexikóváros mocsaras élőhelyein még rengeteg munka vár a tudósokra, hogy megtisztítsák és helyreállítsák az élőhelyet, és esélyt adjanak a vadon élő axolotl számára a felépülésre.

„Világszerte sok állat elveszíti a természetes élőhelyét” – mondta Dr. Ramos. „A helyreállítási projektek nem könnyűek, de megvalósíthatók – csak sok emberre van szükség hozzá.” Az axolotl megmentése érdekében mindenki részt vehet a munkában, függetlenül attól, hogy tudós-e vagy sem.

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/cm2xr2jzelyo