Uranusz holdjainak új kutatása növeli az élet lehetőségét
Uranusz, a Naprendszerünk legkülönösebb bolygója, és öt legnagyobb holdja egy új kutatás szerint talán nem olyan steril és élettelen világok, ahogyan azt a tudósok eddig gondolták. Az új elemzések arra utalnak, hogy ezek a holdak óceánokkal rendelkezhetnek, sőt, akár életet is támogathatnak. A róla eddig gyűjtött információk nagyrészt a NASA Voyager 2 űrszondájának köszönhetők, amely közel 40 évvel ezelőtt járt a bolygónál. Azonban most kiderült, hogy a Voyager látogatása egy erőteljes napvihar idejére esett, ami félrevezető képet festett a Uranusz-rendszerről.
Uranusz egy gyönyörű, jeges, gyűrűs bolygó, amely a Naprendszerünk külső részein helyezkedik el. Az egyik legnagyobb hideg bolygó, ráadásul a tengelye oldalra döntve helyezkedik el, mintha felborult volna, így a legfurcsább bolygónak számít. A közel 40 évvel ezelőtti, 1986-os Voyager 2-es küldetés során kaptuk meg az első közeli felvételeket a bolygóról és annak öt legnagyobb holdjáról. Azonban a tudósokat még inkább lenyűgözte a Voyager 2 által visszaküldött adatok, amelyek azt mutatták, hogy a Uranusz-rendszer még furcsább, mint ahogyan azt korábban gondolták. A szonda műszerei által gyűjtött mérési adatok arra utalnak, hogy a bolygók és holdjaik inaktívak voltak, ellentétben a Naprendszer más holdjaival, amelyek aktív geológiai tevékenységet mutattak. Ezen kívül Uranusz védelmi mágneses mezeje is furcsa torzulásokat mutatott, amely el volt nyomva és eltávolodott a Naptól. A bolygók mágneses mezeje képes csapdába ejteni a bolygó és holdjai által kibocsátott gázokat és anyagokat, amelyek óceánokból vagy geológiai aktivitásból származhatnak. A Voyager 2 azonban semmit sem talált, ami azt sugallta, hogy Uranusz és öt legnagyobb holdja steril és inaktív.
Ez a felfedezés hatalmas meglepetést okozott, mivel ellentétben állt a Naprendszer más bolygóival és holdjaival. Az új elemzés azonban megoldotta a évtizedek óta tartó rejtélyt. Az új kutatások azt mutatják, hogy a Voyager 2 látogatása egy nem éppen kedvező időszakra esett. A kutatás során kiderült, hogy amikor a Voyager 2 elhaladt Uranusz mellett, a Nap heves aktivitást mutatott, ami egy erőteljes napszél kialakulásához vezetett, és ez a jelenség valószínűleg elfújta az anyagokat, valamint átmenetileg torzította a mágneses mezőt. Dr. William Dunn, a University College London kutatója elmondta, hogy „ezek az eredmények azt sugallják, hogy a Uranusz-rendszer sokkal izgalmasabb lehet, mint azt korábban gondoltuk. Lehet, hogy olyan holdak vannak ott, amelyek rendelkeznek az élethez szükséges körülményekkel, és akár óceánok is létezhetnek a felszín alatt, amelyek tele lehetnek halakkal!”.
Linda Spilker, aki fiatal tudósként dolgozott a Voyager program keretében, amikor a Uranusz adatai beérkeztek, jelenleg is a Voyager küldetések projekt tudósa. Nagy örömmel értesült az új eredményekről, amelyek a Nature Astronomy folyóiratban jelentek meg. Elmondta, hogy „az eredmények lenyűgözőek, és nagyon izgatott vagyok, hogy van lehetőség az életre a Uranusz-rendszerben”. Dr. Affelia Wibisono, a Dublini Fejlett Tanulmányok Intézetének kutatója, aki független a kutatócsoporttól, az eredményeket „nagyon izgalmasnak” nevezte. „Ez megmutatja, mennyire fontos visszatekinteni a régi adatokra, mert néha valami új rejtőzik mögöttük, ami segíthet a következő generációs űrkutatási küldetések megtervezésében”.
A NASA már dolgozik a következő misszión, részben az új kutatás eredményeinek köszönhetően. Közel 40 év telt el azóta, hogy a Voyager 2 utoljára elhaladt a jeges világ és holdai mellett. A NASA tervei között szerepel egy új küldetés, az Uranusz Orbiter and Probe, amely 10 éven belül közelebb fog vizsgálni. Dr. Jamie Jasinski, aki a Voyager 2 adatok újraértékelésének ötletgazdája, elmondta, hogy a küldetésnek figyelembe kell vennie az új eredményeket az eszközök tervezésekor és a tudományos felmérés megtervezésekor. „A jövő űrhajójának egyes műszerei nagyon is a Voyager 2 tapasztalataira épülnek, amikor a rendszer mellett repült, miközben rendellenes esemény történt. Újra kell gondolnunk, hogyan tervezzük meg a műszereket az új küldetés során, hogy a lehető legjobban rögzíthessük a tudományos adatokat, amelyekre szükségünk van a felfedezésekhez”.
A NASA Uranusz-probája várhatóan 2045-re érkezik meg, amikor a tudósok remélik, hogy kiderül, ezek a távoli, jeges holdak, amelyeket korábban holt világoknak tartottak, talán élet otthonául szolgálhatnak.
Ezeket is érdemes megnézni
Vigyázzunk a hamis IT hívásokra a Co-op és M&S hackelése után, figyelmeztet a brit kiberközpont
A pápa gyors megválasztásának üzenete az egyház prioritásairól
