
Élelmiszertermelés űrlaborokban: Az ambiciózus küldetés elindult
A világűrben való élet fenntartása és az űrhajósok táplálása komoly kihívás, különösen, ha figyelembe vesszük a költségeket és az erőforrások korlátozott rendelkezésre állását. A legfrissebb hírek szerint azonban új remények merültek fel, amelyek lehetővé tehetik, hogy akár steak, püré és desszertek is a világűrben, egyes sejtekből növekedjenek. A kísérlet, amelyet a mai napon indítottak el, az Európai Űrügynökség (ESA) projektje részeként valósul meg, amely célja a laboratóriumban termesztett élelmiszerek életképességének vizsgálata a súlytalanság és a magasabb sugárzás körülményei között.
Az ESA által támogatott kutatás célja a költségek csökkentése, mivel az űrhajósok napi élelmezése akár 20 000 fontba is kerülhet. A projekt résztvevői úgy vélik, hogy ez az első lépés egy kis pilóta élelmiszertermelő üzem kifejlesztésére, amely várhatóan két éven belül a Nemzetközi Űrállomáson (ISS) kezdi meg működését. Dr. Aqeel Shamsul, a Brit Frontier Space ügyvezető igazgatója és alapítója, aki az Imperial College London kutatóival együtt dolgozik a projekten, úgy véli, hogy a laboratóriumban termesztett élelmiszerek elengedhetetlenek lesznek, ha az amerikai űrhivatal, a NASA célja, hogy az emberiség több bolygón is éljen, megvalósul. Shamsul elmondta: „Álmunk, hogy gyárakat építsünk a világűrben és a Holdon. Ha meg akarjuk teremteni azt az infrastruktúrát, ami lehetővé teszi, hogy az emberek éljenek és dolgozzanak az űrben, szükségünk van gyártási létesítményekre.”
A laboratóriumban termesztett élelmiszerek során az élelmiszer alapanyagait, például fehérjét, zsírt és szénhidrátot laboratóriumi körülmények között, tesztcsövekben és tartályokban állítják elő, majd feldolgozzák őket, hogy azok ízletesek és étvágygerjesztőek legyenek. Az Egyesült Államokban és Szingapúrban már kapható laboratóriumban termesztett csirkehús, míg a laboratóriumban készült steak az Egyesült Királyságban és Izraelben még engedélyezésre vár. A Földön a technológia környezeti előnyöket is hordoz, például kevesebb földhasználatot és csökkentett üvegházhatású gázkibocsátást, azonban az űrben a költségek csökkentése a fő motiváció.
A kutatók azt tapasztalják, hogy a NASA és más űrügynökségek, valamint magáncégek hosszú távú jelenlétet terveznek a Holdon, az űrállomásokon és esetleg egy napon a Marson. Ez azt jelenti, hogy élelmiszert kell küldeniük több tucat, majd több száz űrhajós számára, ami űrhajónként horribilis költségeket jelentene, ezért Shamsul szerint a világűrben történő élelmiszertermelés sokkal logikusabb lenne. „Kezdhetnénk egyszerű, fehérje-dús pürével, majd komplexebb ételeket is készíthetnénk az űrben” – mondta. „A hosszú távú célunk az, hogy a laboratóriumban termesztett összetevőket 3D nyomtatóba helyezzük, és bármilyen ételt nyomtassunk az űrállomáson, például egy steaket!”
Ezek az elképzelések nem csupán a tudományos-fantasztikus regények világához tartoznak. Dr. Shamsul bemutatott egy bioreaktort az Imperial College Bezos Központjában, amely fenntartható fehérjék előállítására specializálódott. A bioreaktor egy színes, pezsgő anyagot tartalmazott, amely precíziós fermentációval készült. Ez a folyamat hasonló a sörfőzéshez, de különbözik attól: a „precizitás” kifejezés a génmanipulációra utal, amely során egy gént adtak a élesztőhöz, hogy extra vitaminokat állítson elő. Dr. Rodrigo Ledesma-Amaro, a Bezos Központ igazgatója büszkén nyilatkozott arról, hogy „minden szükséges elemet elő tudunk állítani az ételekhez.”
Egy kisebb, egyszerűbb verzióját a bioreaktornak már elküldték az űrbe a SpaceX Falcon 9 rakétával az ESA küldetése részeként. A kutatók ezúttal a Földön már sikeresen termelt sejtekből származó anyagokat küldtek a világűrbe, hogy megnézzék, hogy a folyamat megismételhető-e a súlytalanság és a magasabb sugárzás körülményei között. Az anyagokat egy kis kocka műholdban küldték az űrbe, amely a Phoenix névre hallgat, és ha minden jól alakul, körülbelül három órát fog keringeni a Föld körül, mielőtt visszatér a Földre.
A kísérlet eredményeit egy mentőhajó segítségével visszaszerzik, és Londonba küldik laboratóriumi vizsgálatra. Az így nyert adatok segítik a következő bioreaktor fejlesztését, amelyet a jövő évben küldenek majd az űrbe. Azonban a projektnek vannak kihívásai is; a laboratóriumban készült élelmiszerek vizuális megjelenése nem igazán étvágygerjesztő, sőt, még a ma használt fagyasztva szárított ételeknél is kevésbé vonzó. Ezért az Imperial College mesterszakácsának, Jakub Radzikowskinak a feladata, hogy a kémiát ízletes ételekké alakítsa. Jelenleg természetes alapanyagokból, például gombákból származó keményítőket és fehérjéket használ, hogy receptjeit kifejlessze, míg a laboratóriumban termesztett összetevők használatának engedélye még folyamatban van.
Radzikowski célja, hogy olyan ételeket hozzon létre, amelyek ismerősek az űrhajósok számára, akik különböző kultúrákból származnak, ezáltal kényelmet nyújtva nekik. Az ételek között francia, kínai és indiai ételeket is szeretne készíteni. A projekt során kipróbált új receptjei között szerepelt egy fűszeres gombóc és mártás, amelyet az Egyesült Királyság első űrhajósa, Helen Sharman is megkóstolt. Sharman, aki kémiai doktori fokozattal is rendelkezik, elmondta, hogy a laboratóriumban készült ételek nemcsak ízletesek lehetnek, hanem hozzájárulhatnak az űrhajósok egészségéhez is, mivel a hosszú távú űrmissziók során a tápanyagok és vitaminok egyensúlya megváltozik.
Összességében a laboratóriumban termesztett élelmiszerek nemcsak költséghatékony megoldást kínálnak a világűrben való élet fenntartására, hanem lehetőséget adnak arra, hogy az űrhajósok ízletes és tápláló ételeket fogyaszthassanak, ami növelheti a morált és a munkaképességet a nehéz űrbeli környezetben. Az elkövetkező években várhatóan sok izgalmas fejlemény vár ránk ezen a területen, amely nemcs

